Színes tél a Bakonyban

    Még hogy nincsenek színek, fények, illatok télen! Ma kirándultunk a Bakonyban, ahová minden évszakban érdemes kiruccanni, bármilyen fáradt vagy is a heti munka meg egyebek miatt. Ha kilépdel az ember, egyből frissebb lesz és csak viszi, viszi a lába előre.
    Úgy megyek a szelíd lankák között szimatolva, fülelve és nézelődve, mint valami állatka. Minél többet akarok magamba szívni a látványból, elraktározni, mint a mókusok a diókat, hogy ínséges, hideg és színtelen napokon legyen mire gondolnom....Na persze itt van a fényképezőgépem, nem is kell majd sokat gondolkodnom, hogy is volt, milyen is volt, majd lapozgatom a képeket és felidézem az élményt. Jó ez a fotózás, mi tagadás. Felnyitotta a szememet, már azt is meglátom, ami mellett korábban biztosan elballagtam egykedvűen. 
   Meg hát a madarak...régen is láttam őket, de nem úgy, mint manapság. Ma már sokat felismerek hangról és röpülésről, ha nem is látom a színeit, mert messze van, akkor is tudom, ki volt, mi volt. Minden évszaknak megvannak a típusos madarai. Most télen láttam először sárgafejű királykát, de rengeteg a vörösbegy, kékcinege, széncinege, sőt, fenyőcinegét is láttam, ami elég ritka felénk. Léprigók rikácsolnak, meg persze a szajkók, akiken mindig nevetek, mert - ahogy szoktam mondani - a madarak népszámlálásánál biztosan énekes madárnak vallották magukat, meg vannak győződve róla, hogy szép a hangjuk és az énekük....Hogy utálhatják titkon a sárgarigót, aki úgy trillázik, hogy öröm minden fülnek. 
   Visszatérve a Bakonyra: színek, illatok, vízcsobogás és madárcsicsergés volt ma az ajándékba kapott tavaszi idő koronája. Veszünk egy nagy lélegzetet a langyos, illatos levegőből, aztán már kibírjuk tavaszig azt a pár rövidke hónapot...Igaz? :D

Sárgafejű királyka

Ökörszem

Apró örömök

Őzbak szökell a biztonságot adó erdő irányába

Mezei futóverseny bámészkodókkal

Őszi eső után

Ha elég nagy mélységeket és magasságokat jártál már be életedben – és most nem a Bakony völgyeire és a Mátra magas hegyeire gondolok – ha igazán éltél, szerettél, rajongtál és igazán haltál is, szenvedtél és kínlódtál, akkor tudod, hogy a boldogságod csak rajtad múlik. Benned van, ha akarod, és nincs, ha nem akarod. És azt is tudod, ha boldog vagy, vonzod a boldog embereket és a boldog perceket, ha keserűség és bánat gyötör, akkor még a bárányfelhők is sötét fellegek, akik összefognak ellened. Sok éved megy el arra, hogy tapasztalj. Amíg nincs meg a tapasztalás, a mély és a magas, a sötét és a világos benned, addig nem tudod, ki vagy. De ha egyszer ez megadatik, onnantól nem az időjárás vagy más emberek, körülmények és véletlenek határozzák meg az életedet, hanem Te magad. És ez jó. Mert a szabadság érzésével jár. És a boldogság érzésével. Új látásmóddal. Illetve nem is újjal: visszakapod a régi, már gyermekkorodban megtapasztalt és természetes rácsodálkozós szemedet, azt a képességedet, hogy nem a jövőben vagy a múltban révedezve élsz, hanem a jelenben. A jelent megélni pedig jó. Sőt, nagyon jó. Mert a jelen dimenziójában élni azt jelenti, hogy minden perc fontos. És minden – másnak esetleg jelentéktelen – apróság fontossá válik, mert része az életednek. Te pedig része vagy egy nagy egésznek, ami harmóniával tölt el. Például kimész az erdőbe kora reggel, fúj a szél, hideg van, de Te mégis azt érzed, hogy de jó is ez az ébresztő szél, de jó, hogy hallom az erdő susogását, talán még egy erdei állatot is megpillanthatok. Persze ezt nem mondod ki nap mint nap, csak mosolyogsz. Mosolyogsz még akkor is, ha a hideg szél csipkedi az arcodat. Jó érzéssel gázolsz az avarban, gyermeki örömmel tölt el, hogy  szándékosan csoszogva minden lépésnél egy-egy kupac száraz levelet rúgsz a levegőbe.... és ha meghallasz egy kismadarat énekelni, nem mész tovább, hanem keresed a szemeddel, ki lehet és abban a pillanatban az a legfontosabb, sikerül-e egyetlen pillanatra meglátnod...Régen csak rohantál, kergetted az álmaidat. De most megérkeztél....(Megérkeztél?) :D